Gombos egy piciny fekete pont a térképen, Nyugat-Bácska nyugati részén található,
közvetlenül a Horvát határ mellett. Alig pár száz méterre a falutól folyik a Duna. Az itt élő
lakosság múltja és jelene elválaszthatatlanul fonódik össze a folyó szeszélyeivel.
Ahol víz van, ott kialakul a halászat mestersége is. Nem volt ez másként itt sem. A gombosi
halászok hetelőre jártak, ami azt jelentette, hogy az egész hetet kint töltötték a vízparton,
illetve a vízen. Álomra ott hajtották fejüket, ahol az est érte őket, ebédre főtt halat, vacsorára
pedig sült halat ettek, vagy pedig fordítva. Hálóikat maguk csomózták, kötötték. A Duna
szeszélyeit alaposan kiismerték, szenvedéllyel végezték munkájuk.
Persze a Duna nem mindig ilyen nyugodt, ezt bizonyítja az 1924-es esztendő. A folyó május
24-én törte át a gátat, éjjel két órakor. Gombos területén a töltés 3600 m hosszan volt
kiépítve. A vízszint ezen a napon 672 cm volt. Először az alacsonyabban fekvő területeket
töltötte fel a víz, majd pedig a falu felé vezető út mellett álló 52 házból, 50-et rombolt le. Az
árvédekezés 65 napig tartott.
Nem kellett sokat várni a következő árvízre. 1926. július 17-én a Duna ismét kiöntött. A
vízszint ezen a napon 730 cm volt. Az árvédekezés ezúttal 75 napig tartott. Ismét 50 ház vált
a Duna áldozatává. Ez a két dátum fekete betűkkel van beírva a gombosiak emlékezetébe,
az akkori rombolást nem felejtik soha, és generációról generációra mesélik a tragédiát.
1965-ben ismét árvíz. Az árvédekezés június 16.-tól szeptemberig tartott. A hömpölygő,
zavaros víz három nap alatt érte el a falut, tehát a lakosoknak volt idejük testileg és lelkileg
felkészülni a fennálló helyzetre, természetesen amennyire az egyáltalán lehetséges.
Megszervezetten hordták a homokzsákokat, őrizték a töltéseket és járőröztek.
A jelenlegi lakosság elmondása szerint a Duna, szórakozást, múltidézést, horgászást, otthont,
természetközelséget illetve határt jelent, ami elválaszt, és nem köt össze.
A Duna természetesen nem csak gazdaságilag volt jelentős, hanem a művészetekben is
ihletadóként szolgált a lakosságnak. Ez is a folyó és az itt élők közti szoros kapcsolatra utal.
Molnár József igen szép tájképei örökítették meg a folyópartot, valamint népdalok és balladák
születtek, megörökítve a tragikus és boldog pillanatokat.
Hiszem, hogy a Duna nem lenne ilyen Gombos nélkül, és vallom, hogy Gombos sem lenne
múltjában ilyen gazdag a Duna nélkül.

Részlet Molnár Lídia A Duna szerepe Gombos múltjában és jelenében

c. írásából