Gombos egy piciny fekete pont a térképen, Nyugat-Bácska nyugati részén található, közvetlenül a Horvát határ mellett. Alig pár száz méterre a falutól folyik a Duna.
Az első legjelentősebb gazdasági momentum a kompátkelőhely megépítése. Ennek
előzménye az XIX. században történt vasúti fellendülés, illetve a vasútvonalak területén történt bővítések. Gombosnál a kompátkelőhely megépítésére 1868-ban adtak engedélyt. A kompot 1871. december elsején adták át rendeltetésének. A komp 62, 7 méter hosszú és 9 méter széles úszóalkalmatosság volt. Ujjnyi vastag bádoglemezek borították. A komptesten hosszában síneket helyeztek el. A gőzgépet a komptest oldalára szerelték a gépházzal együtt. A gépházban volt felszerelve az a fogaskerék-áttételes rendszer, melyet a gőzgép hajtott, és amely forgatta a komp oldalára erősített vaskerekeket. A komptest két oldalán, a vaskerekeken egy- egy karvastagságú sodrony húzódott. Az acélsodronyt 72 szál drótból sodorták össze, átmérője pedig 65 mm volt. A drótkötél feladata egyrészt a komp haladásának biztosítása, másrészt a megfelelő, a folyásra merőleges útirány megtartása volt.
Az acélsodronyt a dokk alapjába épített csörlőkkel feszítették ki. A gőzkomp erőgépe 12 LE volt. Az egész úszóalkalmatosság, vagyis a hajótest víz alatti részét légtartályokkal látták el, hogy fokozzák a teherbírását. A komp a vasúti kocsik hosszától függően egyszerre 6 – 8 kocsit szállíthatott, ez azt jelenti, hogy egy hosszabb szerelvény átszállítása több fordulót igényelt. A komp az utat a két part között alacsony vízállás idején 6 perc alatt, magasabb vízállás, vagy erősebb sodrás idején 8 perc alatt tette meg, mivel az út hossza megközelítőleg 1000 m volt.

Részlet Molnár Lídia A Duna szerepe Gombos múltjában és jelenében c. írásából

c. írásából