Elhangzott: 2013. szeptember 7-én a Kiss Lajos Néprajzi társaság rendezte Fiatal néprajzkutatók és kulturális antropológia szakos hallgatók konferenciáján, Topolyán.
Szerző: Cs.Tóth Gabriella
A gombosi tisztaszoba jelentéstartalmának változása a 20. század közepétől napjainkig
A kutatás, melyben részt veszek, 2013 tavaszán indult, Szűgyi Ferenc vezetésével. Három vajdasági település: Gombos, Doroszló és Szilágyi népi építészetének kutatásával foglalkozik. Előzménye, hogy 2012 nyarán mindhárom faluban, az építészmérnök hallgatók tíz-tíz parasztház felmérését végezték el, alaprajzokat és tervrajzokat készítettek. Célunk, hogy az elkészült dokumentumok néprajzi szempontból is értékessé váljanak, ezért adatgyűjtést végzünk az említett településeken. Igyekszünk feltárni az érintett házak múltját, a bennük élő vagy egykor bennük élt családok, emberek élettörténeteinek, házhoz kötődő emlékeinek felgyűjtésével. Tízfős kutatócsoportunknak ez idáig egy alkalommal nyílt lehetősége kutatómunkát végezni Gomboson. A település Nyugat-Bácskában, a Duna partján fekszik. A 2011-es népszámlálási adatok szerint lakossága 1744 fő[1], a falu egykor magyar többségű volt, azonban napjainkra ez az arány kiegyenlítődni látszik a szerb és más nemzetiségűekkel.
A faluban eltöltött pár nap alatt elég sok adatot sikerült felgyűjteni a tisztaszobáról, ez annak köszönhető, hogy a helyiekben elevenen él az emléke. „Én arra emlékszem, hogy a tisztaszobában a halottakat felravatalozták.” „Azért volt tisztaszoba, mert aludni oda nem mentek, az csak dísznek volt.” „A tisztaszobának az volt a jelentősége, hogy ott minden pompázott.” A tisztaszobák „maradványai” több lakatlan házban a mai napig megtalálhatóak. Továbbá olyan asszonnyal is interjút készíthettem, aki visszarendezte otthonában a tisztaszobát. Mindezek együttesen arra sarkalltak, hogy a gombosi tisztaszobával foglalkozzam. Mit jelent a tisztaszoba a magyar lakosság számára? Hogyan változott jelentéstartalma az évtizedek alatt? Hogyan és miért alkotják újra napjainkban? Ezekre a kérdésekre kerestem, keresem a választ. A téma megragadásához Fejős Zoltán egyik tanulmányát vettem alapul, mely a tárgyak történetével és időbeliségével foglalkozik, felvetése, hogy az idő a tárgyaknak rejtett, nem látható része. Olyan minőség, amit fizikai valóságukon túl hordoznak (FEJŐS 2003; 83─93).
Mielőtt rátérnék a felsorolt kérdések boncolgatására, bemutatom a gombosi tisztaszobát az általam gyűjtött adatokra és helyszínen tapasztaltakra támaszkodva, valamint felvázolom el rendezésbeli és funkcióbeli változását történeti síkon. A gombosi parasztház az Alföldre jellemző, hármas felosztású, soros elrendezésű lakóház, szoba-konyha-szoba vagy kamra elrendezéssel. Az utcafront felőli első szoba volt minden esetben a tisztaszoba. „Volt a tisztaszoba, jobb kéz felől, az utca felől volt a tisztaszoba, az biztos.” „Nekünk volt tisztaszoba. Az első szoba az tisztaszoba volt. Az volt az öregeké, aztán volt a konyha, aztán volt még egy szoba, és aztán jött a kamra.” A visszaemlékezések arról tanúskodnak, hogy a párhuzamos elrendezés volt a jellemző: „…ugye két ablak, közte volt egy háromfiókos szekrény, akkor ezen a felén volt egy slingölt ágy, meg ezen a felin. Slingölt, azt magosra föl volt rakva, az fölött meg kis párnák, vánkosok, azok is slingöltek. Közepén egy asztal slingölt abrosszal, meg székek. Azt volt esetleg egy magas szekrény, ha volt.” A párhuzamos elrendezésre utal az Erdő utca 101. alatt álló parasztházban látott berendezés is. A ház 1938-ban épült, mára lakatlan, de tulajdonosai az 1970-es évekig lakták, majd hátrahagyva a bútorok egy részét, elköltöztek. Így az utca felőli első szobában ma is a két ablak között található a sublót, jobb és bal oldalt a falhoz tolva, a két ágy és a helyiség közepén az asztal. Arra, hogy mikor lazulhatott fel ez az elrendezési forma, nincsen adat, viszont egy másik, az Ady Endre 25. szám alatt álló magára hagyott parasztházban megtaláltam egy modernebb, polgárosultabb elrendezés nyomait. „Itt fiatalok laktak, ez modernebb.”Az ágyakat a jobb oldali falon összetolták, és a végébe állították az asztalt. Tehát a tisztaszoba elrendezését tekintve változásokon ment keresztül az idő folyamán. Visszaemlékezések alapján feltételezem, hogy a két világháború közötti időszakban még több gombosi parasztházban volt tisztaszoba. Szétszedésének, funkcióváltozásának oka többek között a helyhiány, illetve a modernizáció lehetett. „Nekünk nem volt tisztaszobánk, mert mi vagyunk négyen testvérek, mi használtuk.” „Jött a modern világ, dusekok, matracok, kaucsok…” Mára nem találkozunk ezekkel a szobákkal, azonban néhány otthonban pár eleme még felfedezhető, például a falon hagyott régi szentképek az egykori szentsarok fölött. Azonban a régi tárgyak közül számos megőrződött, és a tisztaszoba emléke elevenen él az idősebb korosztály emlékezetében, akik láttak még berendezett tisztaszobát szülői házukban vagy más falubeli család otthonában.
Mit jelenthetnek, milyen jelentéstartalommal bírhatnak ezek a tárgyak a ma élő emberek számára? Közelebb juthatunk a kérdés megválaszolásához, ha a tárgyak időbeliségét vizsgáljuk. Az alapgondolat lényege, hogy az idő a tárgyak rejtett, nem látható része. Tehát ha a tárgyak időbeliségének kérdését vetjük fel, akkor belső tartalmukról, átalakulásukról van szó (FEJŐS 2003; 85). Következésképpen az időbeliség olyan minőség, amelyet a tárgyak fizikai valóságukon túl hordoznak. Ez a minőség a társadalmi életben elfoglalt helyükből származik, és ebből nyeri magyarázatát. Ezért időbeliségük nem egyértelmű, mivel eltérő módon részesei az emberi tevékenységeknek, melyből következik, hogy élettörténetük kontextusai változnak (FEJŐS 2003; 86). Ebben az értelemben, ha a tisztaszobát mint tárgyegyüttest komplex egészként vizsgáljuk, más jelentéssel és funkcióval bírt, mikor még a faluban a tradicionális paraszti társadalmi rend volt a meghatározó, és mással ma, például a tájházban berendezve. Jóllehet berendezési tárgyaik és elrendezésük nagyon hasonlóak egymáshoz. Abban az esetben is megváltozott jelentéstartalommal bír az adott tárgyegyüttes, ha valaki az otthonában rendez be tisztaszobának nevezett helyiséget. Találkozhatunk ezzel a jelenséggel Gomboson, ám ez a helyiség berendezését és házbéli elhelyezkedését tekintve is eltér a hajdani tisztaszobától. Nem az utcafront felőli első szobában kapott helyet, hanem a befalazott gang nyújtotta szűkös kis szobában. Az itt elhelyezett tárgyak, a néhai tisztaszobából megőrzött bútordarabok, textíliák kiegészülnek más díszes bútordarabokkal és emléktárgyakkal. A személyes emlékezés tere tárul elénk ebbe a helyiségbe belépve.
Tehát ahogyan változik a falu társadalmi rendje, úgy változik az egyének és a közösség viszonya a tisztaszobához, ebből fakad a tárgyak története. Történetiségüket, „életrajzukat” megragadhatjuk azáltal, ha az anyagi világ és az emberi léptékkel mért időkereteket párhuzamba állítjuk. Ezáltal a tárgyak, a társadalmi életben betöltött szerepéből származó időbeliség tipizálódik abból a szempontból, hogy megfeleltetjük őket a társadalmi idő nemzedékek sorozatából adódó szerkezetével. Ennek folytán más időminőséget hordoznak azok a tárgyak, amelyek több generáción keresztül fennmaradtak. Ezek a tárgyak a társadalmi folytonosság hordozóivá váltak, mert tudatosan hosszú időre készültek. Nevezhetjük őket öröklődő tárgyaknak is, lehetnek jelentés teli sűrítmények, metaforák (FEJŐS 2003; 88). Ebben az értelemben a tisztaszobából megőrzött és féltve őrzött tárgyak emléktárgyak, melyek az adott személy számára jelentéssel bírnak, és az emlékezés segédeszközei. „Már csak azért is őrzöm, mert szeretem, mert ilyen régi.” „Vigyázok rá, mert emlék.” A tárgyakhoz, tárgyegyüttesekhez való kötődés közösségekre is jellemző lehet, ugyanis kapcsolható hozzájuk a kollektív memória is (FEJŐS 2003; 89─90). Ez esetben a tájházban berendezett tisztaszoba a falu magyar lakosságának identitását fejezi ki, annak kulturális reprezentációja. Sajnálatos módon a falu magyar lakosságának aránya csökken[2], azonban a szórványban élő magyarság helyhez köthető, lokális identitása erős (BADIS, 2008). Az etnikai-nemzeti reprezentálás céljából megfigyelhető egyfajta múlt felé fordulás, így hagyományaikra támaszkodva (BICZÓ 2008), abból merítve fejezik ki a faluhoz, és Vajdasághoz való kötődésüket. A tisztaszobának ez az újfajta megjelenése új kontextusba helyezi a tárgyakat, azonban továbbra is őrzik azt a sokrétű értékrendszert, amit „életük” során akkumuláltak, viszont kiállítva az emlékeztető vagy tanúsítvány jelleg kerül előtérbe, célja a történetiség kifejezése (FEJŐS 2003; 91). Jelen esetben a falu magyar lakossága múltjának, hagyományainak megjelenítése, a lokális magyar identitás kifejezése.
Tanulmányomban igyekeztem bemutatni a 2013 tavaszán indult kutatást, amely még gyermekcipőben jár, és szerény eredményeket tud felmutatni. Az idáig fölgyűjtött adatokra támaszkodva bemutattam a gombosi tisztaszoba elrendezésbeli és funkcionális változásait. A párhuzamos elrendezésre, polgárias elrendezésre, majd végül a jelenkor állapotaira reflektáltam, hogy mely eleme maradt meg a tisztaszobának egy olyan helyiségben, ami valamikor ezt a funkciót töltötte be, de mára modernizált lakószobaként használják. Továbbá rámutattam arra a jelenségre, hogy a tisztaszobát visszarendezték, de más formában és funkcióban. Ezt a változási folyamatot kíséreltem megragadni a tárgyak időbeliségének elméletén keresztül, rávilágítva arra, hogy a társadalmi változások függvényében változik a tárgyak, tárgyegyüttesek fizikai valójukon túlmutató jelentéstartalma. Amelyet felfoghatunk a tárgyak „rejtett” tartalmának, és amelyből történetiségük fakad. Ez szorosan összefügg a társadalmi rend változásával, így a tárgyak története tükrözi a közösség életének alakulását. Az etnikai arányok megváltozásával a magyarság kezd kisebbségbe szorulni Gomboson, ezért is fontos, hogy éppen ezekben az időkben merült fel az igény tájház létesítésére, ezzel is kifejezve a lokális és nemzeti identitásukat.
Irodalom
Könyv
FEJŐS Zoltán (2003): Tárgy-fordítások. Gondoltat kiadó, Budapest.
Gyüjteményes kötetben megjelent tanulmányok
BADIS Róbert (2008): A vajdasági magyarság identitásstratégiái. = Bennünk élő múltjaink. Történelmi tudat─kulturális emlékezet. Szerk. Papp Richárd, Szarka László. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta
BICZÓ Gábor (2008): A „hagyomány” rehabilitációja mint a lokális identitás megértésének kulcsa a Kárpát-medence vegyes lakosságú közösségeiben. = Bennünk élő múltjaink. Történelmi tudat-kulturális emlékezet. Szerk. Papp Richárd, Szarka László. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta
Elektronikus források
http://media.popis2011.stat.rs/2012/Nacionalna%20pripadnost-Ethnicity.pdf (2013. november 29.)
http://www.mtt.org.rs/publikaciok/tanulmanyok/VajdasagiaSzorvany2005.pdf (2013. november 30.)
[1] http://media.popis2011.stat.rs/2012/Nacionalna%20pripadnost-Ethnicity.pdf ( Letöltés:2013-11-29)
[2] http://www.mtt.org.rs/publikaciok/tanulmanyok/VajdasagiaSzorvany2005.pdf (2013. november 30.)
A tanulmány megjelent:
Szőke Anna (szerk.) Sokszínű néphagyomány, sokféle módszer- Válogatás a VII. fiatal néprajzkutatók konferenciáján elhangzott előadásokból, Szabadka 2015.