A falura jellemző 19. századi népviselet erősen polgárosult formát mutat. Jellemzője az öltözködésben divatos biedermeier jelleget tükröző, hosszú, bokáig érő sokszoknyás öltözet, melyhez erősen testhez simuló ujjasokat viseltek. Ezek az ünnepi ruhadarabok gyári kelmékből, bársonyból, és a selymek számtalan változatából készültek, rendkívül előkelő megjelenést kölcsönözve a gombosi nők számára.

A 20. század folyamán paraszti öltözködésben általános divat trendnek megfelelően a falu asszonyai egyre rövidítették szoknyájuk hosszát, és új ruhadarabként jelent meg a buggyos ujjú ing. Így egyre inkább a csípőt és a vállat hangsúlyozó öltözetek jellemezték a falu asszonyait, lányait. A viselet változásának ebben a korszakában teljesedett ki a fehér alsószoknyák fehér lyukhímzéssel, slingöléssel történő díszítése, hiszen a szoknya rövidülése több teret adott az alsószoknya mutatásának.

Az öltözetében nagy változás a második világháborút követően történt, ugyanis a gombosiak számára elérhetetlenné váltak a viselet elkészítéséhez szükséges gyári textíliák. Az ünnepi öltözet díszítésre a hímzés és az egyszerű selyem festése kínált lehetőséget, mely az 1900-as évek közepétől igazán egyedülállóvá teszi Gombos női népviseletét. Ekkor jelent meg a hímzett kötény, konty, főkötő és pruszlik.

A falu asszonyai az 1970- es évek elejéig viselték hagyományos öltözetüket, mígnem az életmódváltozás miatt bekövetkezett a népviselet levetése és az egyszerűbb szabású, könnyen tisztítható ruhák lehettek a ruhatár meghatározó elemi.

Cs. Tóth Gabriella